A puliszka hideg tejjel nem az az étel, amelyikkel bárkit le lehet nyűgözni első látásra. Egy tányér sárga puliszka, ráöntve a hideg tej – ennyi az egész.
Mégis van benne valami, amit nehéz elmagyarázni annak, aki nem így nőtt fel. A forró puliszka lassan hűl a tejben, a szélein már langyos, középen még tartja a meleget, és az ember minden kanállal egy kicsit más hőmérsékletet kap.
Gyerekkorban ez nem számított különleges ételnek. Inkább olyasmi volt, ami gyorsan elkészült, jóllakatott, és akkor is az asztalra kerülhetett, amikor nem volt kedve senkinek nagy főzéshez.
Az első kanál után rendszerint még csak a tej ízét lehetett érezni. Aztán a puliszka lassan feloldódott benne, sűrűbbé tette, és mire a tányér aljára értünk, már egészen más lett, mint az elején.
Talán ezért maradt meg ennyire az emléke. Nem azért, mert különleges volt, hanem mert egyszerűen ott volt a hétköznapokban, és akkoriban ez bőven elégnek számított.
A főzés teljes menetét a következő oldalon vagy a (>) gombra kattintva találod – és ne felejtsd el megosztani Facebook-ismerőseiddel sem!