Lakodalmas diós kosárka

Régen egy lakodalmas süteményes tálról ritkán hiányzott a diós kosárka. Ott sorakozott a többi aprósütemény között, és sokszor már napokkal az ünnep előtt elkezdték készíteni.

Én most omlós, vajas tésztából készítettem, az aljába egy kevés sárgabaracklekvár került, fölé pedig fahéjas, diós hab.

Szeretem, amikor a kosárka tésztája vékony, a töltelékből viszont jut bele bőven. Ehhez nem kell különleges fogás, csak néhány apróságra érdemes odafigyelni. A tésztát nem szabad túlgyúrni, a diós habot óvatosan kell összeforgatni, a megsült kosárkákat pedig nem érdemes forrón kiszedni a formából.
Hozzávalók

A tésztához:
40 dkg finomliszt
1 csomag sütőpor 12 g
1 csipet só
8 dkg porcukor
25 dkg hideg vaj
4 db tojássárgája
fél citrom reszelt héja
A diós töltelékhez:
4 db tojásfehérje
25 dkg porcukor
35 dkg darált dió
1 teáskanál őrölt fahéj
15 dkg sárgabaracklekvár
A formákhoz és a tetejére:
kevés vaj vagy zsír a formák kikenéséhez
kevés porcukor a megszóráshoz
Elkészítés

A finomlisztet összekeverem a sütőporral és egy csipet sóval, majd hozzáadom a kisebb kockákra vágott hideg vajat. Az ujjaimmal gyors mozdulatokkal elmorzsolom a liszttel, amíg finom, morzsás állagot kapok.
Ezután hozzáadom a porcukrot, a fél citrom reszelt héját és a négy tojássárgáját. Gyorsan összegyúrom a tésztát, de nem dolgozom vele a szükségesnél tovább. Amint összeáll, már jó is.
A tésztát fóliába csomagolom, és körülbelül 15 percre hűtőbe teszem pihenni. Közben a kosárkaformákat vékonyan kivajazom vagy kizsírozom. A hagyományos, barázdált fémformáknál különösen figyelek arra, hogy a mélyedésekbe is jusson egy kevés zsiradék.

A lehűlt tésztát enyhén lisztezett deszkán körülbelül 3–4 mm vastagra nyújtom. Olyan pogácsaszaggatóval vagy pohárral vágok belőle köröket, amelyek valamivel nagyobbak a kosárkaformák felső átmérőjénél.
A tésztaköröket egyenként a formákba helyezem, majd az ujjaimmal finoman belenyomkodom. Ügyelek arra, hogy a tészta egyenletesen fedje az alját és az oldalát is. Ha valahol túllóg a forma peremén, a felesleget óvatosan eltávolítom.
A töltelékhez a tojásfehérjéket tiszta, zsírmentes tálban elkezdem felverni. Amikor már habosodni kezdenek, fokozatosan hozzáadom a porcukrot, és addig verem, amíg sűrű, fényes, jó tartású habot kapok.
A darált diót összekeverem az őrölt fahéjjal, majd több részletben, fakanállal vagy spatulával óvatosan a tojáshabba forgatom. Nem keverem erőteljesen, mert szeretném, ha a hab minél többet megőrizne a levegősségéből.
Minden tésztakosár aljára körülbelül egy teáskanál sárgabaracklekvárt teszek. A lekvár mennyiségét a formák méretéhez igazítom, mert a kisebb kosárkákba ennél kevesebb is elegendő lehet.
A lekvárra rákanalazom a diós habot. A kosárkákat nem töltöm egészen a peremükig, mert a töltelék sütés közben megemelkedik, és ha túl sok kerül bele, kifolyhat.
A megtöltött formákat egy nagyobb tepsire sorakoztatom, majd 180 fokra előmelegített sütőbe teszem, alsó-felső sütéssel.
Körülbelül 18–20 percig sütöm őket. Akkor jók, amikor a tészta széle aranybarnára sült, a diós töltelék teteje pedig szintén szép színt kapott, és már nem nyers, nedves hab. A pontos sütési idő a kosárkaformák méretétől, anyagától és a sütőtől is függhet.
Ha a diós töltelék teteje túl gyorsan barnulna, miközben a tészta még nem sült át, kissé mérsékelem a sütő hőmérsékletét.
A diós hab sütés közben kissé megemelkedhet, majd hűléskor valamennyit visszaeshet. Az sem baj, ha a teteje enyhén megrepedezik, ez ennél a tölteléknél előfordulhat.
A megsült kosárkákat kiveszem a sütőből, de nem próbálom azonnal kifordítani őket. Hagyom annyira hűlni, hogy már ne legyenek törékenyen forrók.
Ezután óvatosan megpróbálom kiemelni őket a formákból. Ha valamelyik nem mozdul könnyen, nem feszegetem, hanem hagyom tovább hűlni. A hagyományos fémformákból van, amikor langyosan, máskor teljes kihűlés után könnyebb kiszedni a süteményt.
A kosárkákat rácson hagyom teljesen kihűlni, majd tálalás előtt kevés porcukorral megszórom.
Mitől lesz igazán omlós a kosárka tésztája?
A jó diós kosárka egyik titka az omlós tészta. Ehhez én hideg vajat használok, amelyet először a liszttel morzsolok össze.

A tésztát csak addig gyúrom, amíg a hozzávalók összeállnak. Nem kell hosszan dolgozni vele, mert a túlzott gyúrástól a kész sütemény keményebb lehet.

A rövid hűtős pihentetés segít abban, hogy a tészta könnyebben nyújtható legyen, és ne ragadjon annyira a deszkához.

A főzés teljes menetét a következő oldalon vagy a (>) gombra kattintva találod – és ne felejtsd el megosztani Facebook-ismerőseiddel sem!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *